Amikor kinyitottam az ajtót nem hittem a szememnek, mivel Tom állt előttem minden holmi nélkül és én nem tudtam neki semmit sem mondani, csak annyit nyögtem ki, hogy gyere be, bár ezt is nagy nehezen.
Amint belépett a házba olyan szorosan átölelt, hogy szinte már alig kaptam levegőt.
- Hé Tom, ha ilyen erősen fogsz szoritani megfulladok.- mondtam levegőért kapkodva.
- Ne haragudj Lol, de már nagyon hiányoztál.
- De először is mit keresel itt New York-ban és a legfontosabb honnét tudod, hogy hol lakom?
- Hát tudod azért vagyok itt mert úgy néz ki, hogy itt maradok, mivel a cég ahol dolgozom áthelyezett ide . És honnét is tudom hogy hol laksz? Hát bátorkodtam felhívni anyukádat aki elmesélte nekem.
- Szóval anya tudja, hogy te idejöttél? - kérdeztem meglepetten.
- Hát igen tudja, csak úgy gondoltam, hogy nagy meglepetés lesz ez számodra.
- Hát az már biztos! - vágtam rá a választ, szinte még most is alig hiszem el.
Nemsokára anyáék is megjöttek a vásárlásból. Ők is örültek annak, hogy Tom itt van, viszont én egy kicsit furcsáltam. Persze jó érzés, hogy itt van velem, de mégis annyira fura az, hogy ilyen hirtelen. Hisz amikor felhivtam nem gondoltam volna, hogy pár óra múlva újra látom.
Később felmentünk az újdonsült szobámba, de a pakolással még sehol sem álltam. Tom felajánlotta, hogy segit megcsinálni. Este 9 órára végeztünk, anyáék már pihentek, mi pedig akkor indultunk le vacsorázni.
Vacsora alatt kicsit szótlanabbak voltunk, egészen addig amíg Tom fel nem vetette ötletét.
- Mit szolnál hozzá Lol, ha holnap reggel elvinnélek a suliba, éppen útba esik.- kérdezte Tom lelkesen.
- Nem is tudom. Nem akarom, hogy miattam késs el a munkahelyedről.- válaszoltam tétován.
- Ugyan már nem fogok elkésni, ne aggódj, elviszlek és kész, ne elenkezz. - huncut mosoly volt az arcán.
- Na jó rendben, elfogadom.
Vacsi után megmutattam Tomnak, hogy hol aludhat.
Alig vártam, hogy az ágyba fekhessek. A mai nap tele volt meglepetésekkel na és persze munkával is. Szerettem volna aludni mert fáradt voltam, de valahogy nem sikerült álomba szenderülnöm, mert állandóan csak Tom járt az eszembe. Pontosabban az, hogy mi az igazi célja, miért is jött ide valójában, na persze a munkán kívül. De végül is csak elaludtam....

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése