5. rész
Mikor Tom megjelent, nem tudtam, hogy örüljek e vagy inkább furának tartsam a helyzetet. Próbáltam jól kezelni, de biztosan látszott rajtam, hogy nem igy van. Mivel Tom ott termett bemutattam őt Jessnek. Elég furi volt a csajos estét a legjobb barátommal tölteni, főleg azok után ami történt.
Körülbelül olyan hajnali 3kor úgy éreztem eljött a buli vége. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Elbúcsúztam Jesstől, és természetesen, naná hogy Tom vitt haza.
Hazaérve minden szó nélkül szálltam ki az autobol, és rohantam be, nehogy beszélnem kelljen vele. Éppen hogycsak beértem a szobámba. Hiába akartam volna aludni, nem jött álom a szememre ismét.
*Tom szemszögéből
Mikor megláttam Lolt, hogy más pasik veszik körül, elöntött a féltékenység. Nem tudom miért hiszen csak barátok vagyunk. Hazaérve gyorsan kiszállt a kocsiból, rohant fel a lépcsőn, és mielőtt még utol értem volna már a szobájában is volt. Igy hát én is mentem a saját szobám felé, gondoltam másnap minden nyugodtabb lesz és tudunk beszélni.
Reggel mire felébredtem már senki nem volt otthon, de a szobám ajtaján egy üzenet várt azzal a felirattal "Suli után várlak a parkolóban. Tom". Tudtam, hogy nem úszom meg a beszélgetést.
Suli után persze, hogy várt Tom. Ismét egy különleges helyre vitt el, persze örültem neki. De ez már több mint furcsa volt. Mikor odaértünk egy ideig kezdetét vette a kinos csönd. Majd Tom elkezdte felhozni a témát.
-Lol! Megkéne beszélnünk az eddig történteket. Tudom a csókot már megbeszéltük, és godolom egyikünknek sem jelentett semmit. De tudod amikor megláttalak más pasik közelében, mégiscsak féltékenység öntött el.-mondta enyhén csuklott hanggal.
Én erre nem is tudtam válaszolni, csak néztem ki a fejemből. Majd pár perc után, kinyögtem valamit.
-Nézd Tom, mi csak barátok vagyunk, és megértem, hogy féltesz, de remélem hogy nem akarsz ilyenek miatt jelenetet rendezni.
-Tudom Lol és sajnálom.- válaszolta szomorúan.
Este a vacsinál mindenki csendben ült, kivéve anyát, mivel megint dolgoznia kellett. A bátyám és az öcsém a vacsi végén, szerencsétlenségemre, kettesben hagyott Tommal. Elhatároztam, hogy legjobb barát módján felajánlom, hogy nézzünk meg egy filmet.
-Hé Tom! Mit szólnál egy nagyon de nagyon ilyesztő filmhez? :) Egy kis popcorn meg forrocsoki mellé??-kérdeztem jó kedvvel.
-Na jó legyen!-válaszolta kis mosollyal az arcán.
Végtére a filmezés nagyon is jól sikerült. De utána ismét olyan történt, ami után köpni-nyelni nem tudtam.
History of My Life
2014. június 23., hétfő
2013. október 12., szombat
4. rész
Az egészben az a fura, hogy nem ellenkeztem a csóknak, hanem viszonoztam. Hazafelé menet mindketten hallgattunk, siettünk haza. Hazaérve felrohantam a szobámba és azon merengtem, hogy mi akart ez lenni. Miért viszonoztam a csókot, amikor Tom csak a barátom és én nem is vagyok belé szerelmes. Egész éjjel ezen gondolkodtam emiatt eléggé nehezen aludtam el.
* Tom szemszögéből
Amikor eleredt az eső és ránéztem Lolara, belém költözött egy olyan érzés és tett vágy, ami miatt meg kellett, csókoljam. Ezért hát magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. Arra számitottam, hogy Lol el lök magától, de épp az ellenkezője volt, viszonozta a csókot. Majd elindultunk hazafelé, nem is szóltunk egymáshoz, majd amikor hazaértünk Lol felrohant az emeletre. Úgy láttam jobbnak, ha inkább holnap tiszta fejjel beszélünk egymással, igy hát én is a szobámba igyekeztem
Szerencsémre fantasztikusan ébredtem, csend és nyugalom volt. A fiúk még aludtak, igy hát a konyhába mentem, hogy reggelit készitsek magamnak. Nem sokkal később a többiek is jöttek reggelizni egy valakit kivéve, Tom nem jött.
Reggeli után felkaptam valamit, amit épp találtam a szekrényben és úgy találtam egy kis soppingolás jót fog tenni. Ezért hát bementem a városba. Sétálás közben az üzletek kirakatát nézegettem amikor sikeres módon leöntöttek kávéval.
- Szuper most finom kávé illatú leszek egész nap. - válaszoltam kicsit mérgesen.
- Úr isten! Ne haragudj rám. Nagyon ügyetlen vagyok, de egész nap csak rohanok.- mondta az illető.
- Semmi gond! Nem foglak érte megölni. Egyébként a nevem Lola!
- Szia ! Én Jess vagyok, vagyis hát igy hivnak a legtöbben. És engedd meg, hogy meghivjalak valamire mert igy nem lesz tiszta a lelkiismeretem. Ismerek egy fain kis kávézót a közelben.- válaszolta kedvesen.
- Rendben elfogadom.
Talán 1 órán keresztül beszélgettünk, kicsit megismerkedtünk, majd Jessicanak mennie kellett, én meg folytattam a vásárlói körutam, viszont megbeszéltük, hogy este elmegyünk valahová egy kis csajos estét tartani.
Nem gondoltam volna, hogy pont egy ruhafolt kell egy új barátság kialakulásához.
Az egészben az a fura, hogy nem ellenkeztem a csóknak, hanem viszonoztam. Hazafelé menet mindketten hallgattunk, siettünk haza. Hazaérve felrohantam a szobámba és azon merengtem, hogy mi akart ez lenni. Miért viszonoztam a csókot, amikor Tom csak a barátom és én nem is vagyok belé szerelmes. Egész éjjel ezen gondolkodtam emiatt eléggé nehezen aludtam el.
* Tom szemszögéből
Amikor eleredt az eső és ránéztem Lolara, belém költözött egy olyan érzés és tett vágy, ami miatt meg kellett, csókoljam. Ezért hát magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. Arra számitottam, hogy Lol el lök magától, de épp az ellenkezője volt, viszonozta a csókot. Majd elindultunk hazafelé, nem is szóltunk egymáshoz, majd amikor hazaértünk Lol felrohant az emeletre. Úgy láttam jobbnak, ha inkább holnap tiszta fejjel beszélünk egymással, igy hát én is a szobámba igyekeztem
Szerencsémre fantasztikusan ébredtem, csend és nyugalom volt. A fiúk még aludtak, igy hát a konyhába mentem, hogy reggelit készitsek magamnak. Nem sokkal később a többiek is jöttek reggelizni egy valakit kivéve, Tom nem jött.
Reggeli után felkaptam valamit, amit épp találtam a szekrényben és úgy találtam egy kis soppingolás jót fog tenni. Ezért hát bementem a városba. Sétálás közben az üzletek kirakatát nézegettem amikor sikeres módon leöntöttek kávéval.
- Szuper most finom kávé illatú leszek egész nap. - válaszoltam kicsit mérgesen.
- Úr isten! Ne haragudj rám. Nagyon ügyetlen vagyok, de egész nap csak rohanok.- mondta az illető.
- Semmi gond! Nem foglak érte megölni. Egyébként a nevem Lola!
- Szia ! Én Jess vagyok, vagyis hát igy hivnak a legtöbben. És engedd meg, hogy meghivjalak valamire mert igy nem lesz tiszta a lelkiismeretem. Ismerek egy fain kis kávézót a közelben.- válaszolta kedvesen.
- Rendben elfogadom.
Talán 1 órán keresztül beszélgettünk, kicsit megismerkedtünk, majd Jessicanak mennie kellett, én meg folytattam a vásárlói körutam, viszont megbeszéltük, hogy este elmegyünk valahová egy kis csajos estét tartani.
Nem gondoltam volna, hogy pont egy ruhafolt kell egy új barátság kialakulásához.
A sikeres vásárlás után haza indultam, ahol nem várt más, mint Tom. Ekkor kicsit megijedtem és valahol sejtettem, hogy nem másról akar beszélni velem mint a csókról.
- Szia Tom! Nem láttalak reggelinél. Merre voltál? - próbáltam terelni a témát amit igazából még fel sem hozott.
- Szia! Beszélnünk kéne arról ami tegnap történt. - válaszolta szomorú tekintettel.
- Igen azt a kis csókot mindenképpen meg kell beszélnünk.
- Figyelj nem tudom, hogy pontosan mi miatt is történt, csak akkor hirtelen úgy éreztem azt kell tennem, tudom jól, hogy csak barátok vagyunk. Remélem ez nem teszi a tönkre a barátságunkat.
- Ebben nem kell kételkedned. Nem foglak utálni érte, csak egy ártatlan csók. Remélem, teljesen tudtuk tisztázni.-gondoltam magamban.
A nagy vallatás után felmentem szobámba készülődni a csajos estére. Mivel számot is cseréltünk Jess-el, igy hát felhivtam és megbeszéltük a továbbiakat. Tíz óra körül készültem el ezért hivtam magamnak egy taxit. Mikor kiléptem a szobámból, Tom ott állt a folyosón épp és megkérdezte merre is készülök. Mire beszámoltam neki a történtekről a taxi meg is érkezett én pedig elköszöntem és ott hagytam őt.
Jess-el mindketten egyszerre érkeztünk meg a helyhez. Még az asztalunk is le volt foglalva, gondoltam magamban Jess-nek jó kis kapcsolatai vannak. A pincér srác máris hozta az italunkat. Jessel a viharos megismerkedésünkre koccintottunk. Majd később elfoglaltuk a táncparkettet, persze azért nem a szó szoros értelmében. Na és persze ekkor kezdett elromlani az esténk. Két srác odajött, persze miért is lettek volna józanok, eléggé elkezdtek ránk nyomulni. Próbáltuk őket lekoptatni, de nem nagyon akartak tágitani. És ekkor vajon ki lépett közbe? Természetesen Tom.
2013. október 11., péntek
3. rész
Amennyire jól aludtam, olyan rosszul keltem. Ráadásul nem is az óra keltett fel, hanem kisöcsém, aki épp hangos vitában volt Jeremyvel. Próbáltam nem arra figyelni, de valahogy nem ment. Mivel más választásom már nem nagyon volt, felkeltem és kómás fejjel a fürdőszoba felé vettem az irányt. Kicsit ráncba szedtem magam majd vissza indultam a szobába, hogy ruhát válasszak magamnak a mai napra. Az első nap mégis csak jól kell kinéznem, jó benyomást kell keltenem. A választásom végül egy kicsit nőiesebb, nyár végi ruhára esett a hozzá való kiegészítőkkel.
Amennyire jól aludtam, olyan rosszul keltem. Ráadásul nem is az óra keltett fel, hanem kisöcsém, aki épp hangos vitában volt Jeremyvel. Próbáltam nem arra figyelni, de valahogy nem ment. Mivel más választásom már nem nagyon volt, felkeltem és kómás fejjel a fürdőszoba felé vettem az irányt. Kicsit ráncba szedtem magam majd vissza indultam a szobába, hogy ruhát válasszak magamnak a mai napra. Az első nap mégis csak jól kell kinéznem, jó benyomást kell keltenem. A választásom végül egy kicsit nőiesebb, nyár végi ruhára esett a hozzá való kiegészítőkkel.
Anya már nem volt otthon, ugyanis ő már korán reggel elment a munkahelyére.
Épp mire elkészültem kopogtattak az ajtómon és nem meglepő módon Tom volt az. Megkérdezte, hogy indulhatunk-e. De mivel még a reggeli hátravolt ezért a válaszom az egy határozott nem volt. A reggeli lebonyolítása után, beültünk a kocsiba és indulhattunk is. Egész út alatt nem szóltunk egymáshoz, nem igazán tudom miért. Majd mikor odaértünk a sulihoz, elköszöntem Tomtól és kiszálltam. Bár mielőtt még ki tudtam volna szállni, Tom megragadta a kezem és visszahúzott.
- Azt hiszem valamit elfelejtettél.-mondta Tom vigyorral a képén.
- Mit is?-válaszoltam.
- Na jó, egyébként csak egy puszit akartam. Jaj, és még annyi, hogy suli után várlak.
- Rendben, nem mondhatok nemet.- nyomtam egy puszit az arcára és elköszöntem.
Amikor besétáltam az ajtón, valahogy nem azt éreztem, hogy ez lesz a legjobb napom. Először is fel kellett keresnem a dirit, na meg elkérni az órarendem. Elég hamar végeztem az információk megszerzésével és még időben beértem az első órára is. Az osztályterembe lépve láttam egy üres helyet, oda leültem. Csodálkoztam, hogy gyorsan eltelt a nap és nem is volt annyira vészes. A nap végén Tom várt rám a parkolóban és hazamentünk.
Otthon már anya várt a késői ebéddel. Meg is lepődtem, hogy miért van itthon. Persze örültem neki, hogy az egész család itthon lesz és együtt fogunk enni. Viszont ezt már simán betudhattuk a vacsinak, legalábbis majdnem.
A hét gyorsan eltelt a suliban, bármi kínos vagy éppen megalázó esemény nélkül. Pénteken rövidebb nap volt ezért korábban haza tudtam jönni. Tom kitalálta, hogy este elmehetnénk valahová szórakozni. Eleinte nem akartam menni mert fáradtnak éreztem magam, de végül belementem. Egy elegáns kis helyre mentünk, ahol csak úgy zajlott az élet.
Már amikor hazafelé indultunk volna, Tom ismét előállt egy ötlettel.
- Hé Lol! Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek egy olyan helyre ami nagyon is tetszeni fog neked.- vetette fel.
- Lehet inkább haza kéne menni Tom, eléggé be van borulva.- válaszoltam nem meggyőzően.
- Ne aggódj, mire esni fog haza érünk biztosan.
Amikor odaértünk káprázott a szemem, egy gyönyörű helyre vitt el.
- Na de Tom, honnan tudsz erről a helyről?
- Nem tudtam róla csak jöttem, de gondoltam tetszeni fog.-válaszolta elégedett mosollyal az arcán.
- Köszönöm! Mért ismersz ilyen jól!?-válaszoltam halkan az utóbbit.
Fél óra után arra lettünk figyelmesek, hogy kicsit feltámad a szél és villámlik a távolban. Tudtam, hogy el kell haza indulni, de mielőtt még visszaértünk volna a kocsihoz az eső elkezdett esni. Ekkor olyan dolog történt amit nem tudtam épp ésszel felfogni. Tom magához húzott és megcsókolt.
2013. október 10., csütörtök
2. rész
Amikor kinyitottam az ajtót nem hittem a szememnek, mivel Tom állt előttem minden holmi nélkül és én nem tudtam neki semmit sem mondani, csak annyit nyögtem ki, hogy gyere be, bár ezt is nagy nehezen.
Amikor kinyitottam az ajtót nem hittem a szememnek, mivel Tom állt előttem minden holmi nélkül és én nem tudtam neki semmit sem mondani, csak annyit nyögtem ki, hogy gyere be, bár ezt is nagy nehezen.
Amint belépett a házba olyan szorosan átölelt, hogy szinte már alig kaptam levegőt.
- Hé Tom, ha ilyen erősen fogsz szoritani megfulladok.- mondtam levegőért kapkodva.
- Ne haragudj Lol, de már nagyon hiányoztál.
- De először is mit keresel itt New York-ban és a legfontosabb honnét tudod, hogy hol lakom?
- Hát tudod azért vagyok itt mert úgy néz ki, hogy itt maradok, mivel a cég ahol dolgozom áthelyezett ide . És honnét is tudom hogy hol laksz? Hát bátorkodtam felhívni anyukádat aki elmesélte nekem.
- Szóval anya tudja, hogy te idejöttél? - kérdeztem meglepetten.
- Hát igen tudja, csak úgy gondoltam, hogy nagy meglepetés lesz ez számodra.
- Hát az már biztos! - vágtam rá a választ, szinte még most is alig hiszem el.
Nemsokára anyáék is megjöttek a vásárlásból. Ők is örültek annak, hogy Tom itt van, viszont én egy kicsit furcsáltam. Persze jó érzés, hogy itt van velem, de mégis annyira fura az, hogy ilyen hirtelen. Hisz amikor felhivtam nem gondoltam volna, hogy pár óra múlva újra látom.
Később felmentünk az újdonsült szobámba, de a pakolással még sehol sem álltam. Tom felajánlotta, hogy segit megcsinálni. Este 9 órára végeztünk, anyáék már pihentek, mi pedig akkor indultunk le vacsorázni.
Vacsora alatt kicsit szótlanabbak voltunk, egészen addig amíg Tom fel nem vetette ötletét.
- Mit szolnál hozzá Lol, ha holnap reggel elvinnélek a suliba, éppen útba esik.- kérdezte Tom lelkesen.
- Nem is tudom. Nem akarom, hogy miattam késs el a munkahelyedről.- válaszoltam tétován.
- Ugyan már nem fogok elkésni, ne aggódj, elviszlek és kész, ne elenkezz. - huncut mosoly volt az arcán.
- Na jó rendben, elfogadom.
Vacsi után megmutattam Tomnak, hogy hol aludhat.
Alig vártam, hogy az ágyba fekhessek. A mai nap tele volt meglepetésekkel na és persze munkával is. Szerettem volna aludni mert fáradt voltam, de valahogy nem sikerült álomba szenderülnöm, mert állandóan csak Tom járt az eszembe. Pontosabban az, hogy mi az igazi célja, miért is jött ide valójában, na persze a munkán kívül. De végül is csak elaludtam....
1. rész : A kezdetek ...
A nevem Lola Moon, egy csendes kis városkából költöztünk át, a nagy és nyüzsgő városba NEW YORK-ba. Az eddigi életem sem volt nyugis, főleg mostantól, úgy érzem most jobb lesz. Sajnos a szüleim épp válófélben vannak, a bátyám, Jeremy az agyamra megy, az öcsém, Justin pedig most kezdi élni az undok korszakát. Szóval ez lennék én...
Nos Jeremy! Tipikus rossz fiús alkat, azt hiszi, hogy ez minden lánynak bejön. Ő már túl van a középsulin, épp munkát keres. New York-ban lesz rá lehetősége az már tuti. Néha piszkál, de megértem őt, próbál megvédeni, mindig is olyan volt. Nagyon szeret engem és fél attól hogy elveszíti a hugocskáját.
Justin folyton idegesit, sosem hagy békén. Mindenért engem okol, hiszen biztosan fáj neki, hogy a szüleink egyik napról a másikra csak úgy kijelentették, hogy elválnak. Persze ez a helyzet egyikünknek sem könnyű, főleg anyának nem.
A suliban nem én voltam a mintadiák, és néha volt egy két balhé, azért szeretném ha itt új életet kezdhetnék és ami fontosabb barátokra találhatnék.
A nevem Lola Moon, egy csendes kis városkából költöztünk át, a nagy és nyüzsgő városba NEW YORK-ba. Az eddigi életem sem volt nyugis, főleg mostantól, úgy érzem most jobb lesz. Sajnos a szüleim épp válófélben vannak, a bátyám, Jeremy az agyamra megy, az öcsém, Justin pedig most kezdi élni az undok korszakát. Szóval ez lennék én...
Nos Jeremy! Tipikus rossz fiús alkat, azt hiszi, hogy ez minden lánynak bejön. Ő már túl van a középsulin, épp munkát keres. New York-ban lesz rá lehetősége az már tuti. Néha piszkál, de megértem őt, próbál megvédeni, mindig is olyan volt. Nagyon szeret engem és fél attól hogy elveszíti a hugocskáját.
Justin folyton idegesit, sosem hagy békén. Mindenért engem okol, hiszen biztosan fáj neki, hogy a szüleink egyik napról a másikra csak úgy kijelentették, hogy elválnak. Persze ez a helyzet egyikünknek sem könnyű, főleg anyának nem.
A suliban nem én voltam a mintadiák, és néha volt egy két balhé, azért szeretném ha itt új életet kezdhetnék és ami fontosabb barátokra találhatnék.
Miután megérkeztünk New York-ba, beköltöztünk az új lakásunkba. Ami azt illeti nekem nagyon tetszett, az erkélyről csodás a kilátás és szerintem az én szobám a legszebb. Az igaz, hogy nem a város központjában, de itt is megfelel ahol van.
Jövő héttől új élet kezdődik, új suli, új barátok és talán még az a várva várt szerelem is. Sajnos eddig a szerelemben nem sok szerencsém volt. Túl sok volt köztük aki sosem volt őszinte velem és méghozzá tapló is volt elég. Bár sajnálom, hogy el kellett hagynom az leges legjobb barátomat, Tomot. És most, hogy rá gondolok, kezd nagyon hiányozni és ami azt illeti fel kellene hívnom, hisz megígértem neki.
- Szia Tom! Itt Lol, hogy vagy? (azért Lol mert igy hivott) - mondtam örvendezve.
- Szia Lol! Már nagyon vártam a hivásodat. Épségben megérkeztél? Milyen ott az idő? Már beköltöztetek?- aggódó hangon szólalt meg.
- Igen épségben, minden a legnagyobb rendben van, legalábbis még eddig. Nem is hiszed el, de ez a ház egyszerűen csúcs szuper és hatalmas, pedig csak 4en leszünk.-meséltem Tomnak, aki szó nélkül végighallgatta. Majd olyan 1 órán keresztül beszéltünk még, utána pedig mindketten leraktuk hisz nem telefonálhatunk egész nap.
A hétvége gyorsan eltelt, hisz volt dolgunk, néhány cuccot magunkkal hoztunk, amit be is kellett még pakolni. Még jó, hogy azért 2 "férfi" van a háznál. A nap végére el is fáradtam, anyuék elmentek még vásárolni én pedig egyedül maradtam és hirtelen megszólal a csengő. Odamentem hát kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam nem hittem a szememnek.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






