2013. október 10., csütörtök

1. rész : A kezdetek ...

A nevem Lola Moon, egy csendes kis városkából költöztünk át, a nagy és nyüzsgő városba NEW YORK-ba. Az eddigi életem sem volt nyugis, főleg mostantól, úgy érzem most jobb lesz. Sajnos a szüleim épp válófélben vannak, a bátyám, Jeremy az agyamra megy, az öcsém, Justin pedig most kezdi élni az undok korszakát. Szóval ez lennék én...



Nos Jeremy! Tipikus rossz fiús alkat, azt hiszi, hogy ez minden lánynak bejön. Ő már túl van a középsulin, épp munkát keres. New York-ban lesz rá lehetősége az már tuti. Néha piszkál, de megértem őt, próbál megvédeni, mindig is olyan volt. Nagyon szeret engem és fél attól hogy elveszíti a hugocskáját.


Justin folyton idegesit, sosem hagy békén. Mindenért engem okol, hiszen biztosan fáj neki, hogy a szüleink egyik napról a másikra csak úgy kijelentették, hogy elválnak. Persze ez a helyzet egyikünknek sem könnyű, főleg anyának nem.


A suliban nem én voltam a mintadiák, és néha volt egy két balhé, azért szeretném ha itt új életet kezdhetnék és ami fontosabb barátokra találhatnék.


Miután megérkeztünk New York-ba, beköltöztünk az új lakásunkba. Ami azt illeti nekem nagyon tetszett, az erkélyről csodás a kilátás és szerintem az én szobám a legszebb. Az igaz, hogy nem a város központjában, de itt is megfelel ahol van.

Jövő héttől új élet kezdődik, új suli, új barátok és talán még az a várva várt szerelem is. Sajnos eddig a szerelemben nem sok szerencsém volt. Túl sok volt köztük aki sosem volt őszinte velem és méghozzá tapló is volt elég. Bár sajnálom, hogy el kellett hagynom az leges legjobb barátomat, Tomot. És most, hogy rá gondolok, kezd nagyon hiányozni és ami azt illeti fel kellene hívnom, hisz megígértem neki. 
- Szia Tom! Itt Lol, hogy vagy? (azért Lol mert igy hivott) - mondtam örvendezve.
- Szia Lol! Már nagyon vártam a hivásodat. Épségben megérkeztél? Milyen ott az idő? Már beköltöztetek?- aggódó hangon szólalt meg.
- Igen épségben, minden a legnagyobb rendben van, legalábbis még eddig. Nem is hiszed el, de ez a ház egyszerűen csúcs szuper és hatalmas, pedig csak 4en leszünk.-meséltem Tomnak, aki szó nélkül végighallgatta. Majd olyan 1 órán keresztül beszéltünk még, utána pedig mindketten leraktuk hisz nem telefonálhatunk egész nap.

A hétvége gyorsan eltelt, hisz volt dolgunk, néhány cuccot magunkkal hoztunk, amit be is kellett még pakolni. Még jó, hogy azért 2 "férfi" van a háznál. A nap végére el is fáradtam, anyuék elmentek még vásárolni én pedig egyedül maradtam és hirtelen megszólal a csengő. Odamentem hát kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam nem hittem a szememnek.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése